Keglevich Kristóf: A Kárpát-medence vízhálózata és a folyószabályozások története

Szekció utolsó frissítése: 2010. Február 10.

Egy menüvel följebb Vissza a föoldalra
A Kárpát-medence vizei a folyószabályozás elött

2010. Január 16.

Jelen volt 17 fő:

Börzsönyi Nóra
Eleőd Ágnes
Kristóf Ibolya
Szabó Anikó
Szabó Judit
Szivi Zsófia
Telbisz Erzsébet
Garay János
Göttinger Márk
Halm Tamás
Keglevich Kristóf
Lencsés Ákos
Németh Gábor Árpád
Varga László Sándor
Keglevich Rita
Roncz Laura
Keglevich Péter
Rövid ismertető:

A víz az egyetlen olyan vegyület, amely a Földön mindhárom halmazállapotban előfordul. Molekulái között hidrogénhídkötések munkálkodnak, ezek nagymértékben befolyásolják a víz fizikai tulajdonságait, felszínformáló tevékenységét (pl. aprózódás) és végső soron rájuk vezethető vissza a tengerek éghajlat-módosító (télen fűtő, nyáron hűtő) hatása. A Kárpát-medence mai vízrajzi képe nagymértékben különbözik a néhány évszázaddal korábbitól, a 19. századi folyószabályozások alapvető változásokat hoztak ezen a téren. A középkorban meghatározó jelleggel ingoványos Alföld azáltal vált a mai végtelen és száraz rónasággá, hogy szabályozták a Tisza és a Duna nyomvonalát, néhány folyónak (pl. Béga, Temes, Szamos) gyakorlatilag új medret ástak, hogy a láposodást megszüntessék. A 19. században a mocsárlecsapolás, a folyó medrének szabályozása és kotrása, az árvízvédelmi töltések építése párhuzamosan haladt, rengeteg nincstelennek teremtve ezzel munkalehetőséget (kubikusok).