Becker Pál: A gazdasági válság okai, lefolyása és valószínű következményei

Szekció utolsó frissítése: 2009. Január 20.

Egy menüvel följebb Vissza a föoldalra
2008. December 13.

Jelen volt 10 fő:

Eleőd Ági
Kristóf Ibolya
Szivi Zsófia
Garay János
Göttinger Márk
Halm Tamás
Keglevich Kristóf
Lencsés Ákos
Marosi Márton Dávid
Németh Gábor Árpád
Rövid ismertető:

     Az előadást Becker Pál, Garay János nagybátyja, közgazdász, az Állami Számvevőszék főigazgató-helyettese tartotta a pénzügyi és gazdasági válságról. Az előadó világos és logikus felépítésben vezetett minket végig a válság kialakulásának egyes állomásain, melyek vázlatosan a következők voltak.
     1995 és 2001 között az informatikai cégek árfolyama spekulatív módon igen nagyra nőtt, 2001-ben pedig zuhanni kezdett. (Az ilyenfajta irracionális áremelkedés, majd az azt követő zuhanás a kapitalizmus jellegzetes vonása.) Az amerikai jegybank úgy kívánt segíteni a helyzeten, hogy alacsonyan tartotta a kamatlábakat, sok pénzt pumpált a gazdaságba (ezzel tulajdonképpen a beruházási, fogyasztási hajlandóságot akarta növelni).
     A jelentős mennyiségű pénz birtokában a bankok a magasabb profit reményében egy idő után már azoknak is hitelezni kezdtek, akiknek normális viszonyok között nem adtak volna pénzt, mivel túl magas lett volna a nemfizetés kockázata. Ráadásul ezeket a kétes értékű hiteleket (különösen jelzálogfedezetű lakáshiteleket) összegyűjtötték, és kötvény formájában piacra dobták (ilyenkor a kötvény tulajdonosa kapja a törlesztőrészleteket, de ő viseli annak is a kockázatát, ha az adós nem fizet). Ennek az lett az eredménye, hogy ezek a rossz hitelek az egész pénzügyi rendszer minden szereplőjéhez eljutottak.
     Egy idő után a kockázatos adósok egyre nagyobb arányban kezdtek nem törleszteni, ráadásul a csökkenő lakásárak miatt fedezetként szereplő lakás értéke a felvett hitel értéke alá csökkent. Ennek hatására az ilyen hitelekből összegyúrt kötvények értéke rohamosan zuhanni kezdett, ami számos pénzügyi szereplőnél nagy veszteségeket okozott, sőt csődhöz vezetett. Mivel senki sem tudta, melyik bank hány ilyen kötvényt birtokol, vagyis mekkora veszteségre számíthat, gyakorlatilag leállt a bankközi hitelezés (egyik bank se akar egy olyan másiknak hitelezni, amelyik másnap csődbe mehet). Ennek hatására a bankok a magánemberek és főleg a vállalatok számára is nehezen nyújtanak hitelt, ami egész világban a gazdaság lelassulásához, termeléscsökkenéshez, gyárbezárásokhoz vezet.
     A kiutat az jelentheti, ha az egyes kormányok gazdaságélénkítő programokat indítanak, ill. elősegítik a hitelezés újraindulását. Magyarországnak sajnos nagyon kicsi a mozgástere: a gazdaságélénkítő program véghezviteléhez a Nyugat és a pénzügyi világ bizalmára és jóindulatára lenne szükségünk, ezt azonban az elmúlt években nagyrészt eljátszottuk.